nyelvtörténet
nyelvtörténet főnév (nyelvtudomány)
1. A nyelvnek múltja során megfigyelhető fejlődése, időbeli egymásutánban történt alakulása. A nyelvtörténet régebbi korszakait nyelvemlékekből ismerjük meg.
2. A nyelvtudománynak az az ága, amely vmely nyelv történetével, nyelvtani rendszerének, szókincsének s hanganyagának keletkezésével és fejlődésével foglalkozik. A nyelvtörténetet választotta tanulmánya tárgyául. || a. (iskolai) Ennek főiskolai v. egyetemi órája. Holnap tíztől tizenegyig nyelvtörténet. || b. (bizalmas) Ezzel a tudománnyal foglalkozó (tan)könyv. Most jelent meg egy új nyelvtörténet.
nyelvtörténeti.
