nyelvmester
nyelvmester főnév
(régies) Magánúton tanulóknak nyelvórákat adó, ezzel hivatásszerűen foglalkozó, nem egyetemi képesítésű v. képesítés nélküli személy. Belépett … a francia nyelvmester …, aki akkoriban került a városba, és az uram mindjárt megfogadta hozzám óraadásra. (Kaffka Margit) Futár hozta a hírt, hogy a bécsiek mind meg akarnak tanulni magyarul, s egy ezüstforintot fizetnének egy óráért, ha alkalmas magyar nyelvmestert találnának. (Móra Ferenc) || a. (ritka, választékos) A nyelvész segítője, tolmácsa vmely idegen nyelvterületen való gyűjtés közben. Munkácsi Bernát vogul nyelvmestere.
nyelvmesteri; nyelvmesterség.
