nyelvkönyv
nyelvkönyv főnév
Vmely nyelvnek magánúton, tanfolyamon v. iskolai oktatás útján való (meg)tanulására használt, gyakorlati jellegű nyelvtani ismereteket, olvasmányt, gyakorló anyagot tartalmazó könyv. Orosz nyelvkönyv az általános iskolák VII. osztálya számára. Magánúton tanul csehül egy nyelvkönyvből. Asszonyom elaludt heverőjén, | szertehagyva esti tettei dús | sorát: angol nyelvkönyv, | hajának csattja, hűs tea. (Radnóti Miklós)
nyelvkönyves; nyelvkönyvi.
