nyelvkészség
nyelvkészség [sz-s] főnév (választékos)
1. Az a tulajdonság, amelynél fogva vki azonnal megtalálja a gondolatainak kifejezésére legalkalmasabb, a helyzethez legjobban illő szavakat; sváda. Az árueladó székely menyecskék, a pirospozsgás debreceni … kufárnők oly nyelvkészséggel tudják ajánlani árucikkeiket, mely szakképzettségükről tanúskodik. (Jókai Mór)
2. Az a képesség, amelynél fogva vki könnyen meg tud tanulni idegen nyelve(ke)t, és szóban és írásban használni tudja (őket); nyelvérzék. Gyenge, jó, közepes nyelvkészség. Ilyen gyenge nyelvkészséggel nehéz idegen nyelveket tanulni.
nyelvkészségű.
