nyelvi
nyelvi [e] melléknév -leg [e]
1. (nyelvtudomány) A nyelvben (II. 2) levő, benne előforduló, hozzá tartozó <dolog>. Nyelvi elem, jel, jelenség, rendszer, tény, törvény, változás. Író vagyok, aki anyagával bíbelődve sokszor és szívesen eltűnődik a nyelvi jelenségekről. (Kosztolányi Dezső)
2. A nyelvvel, a nyelvhasználattal kapcs., reá vonatkozó. Nyelvi hiba, jelenség, tisztaság, újítás, változás. || a. <Rendsz. vmely néphez tartozást kifejező jelzővel.> A jelzőben meghatározott nyelvre vonatkozó, azt illető, rá jellemző. Francia, magyar, német, orosz nyelvi óra, sajátság.
3. A beszédben előforduló, a beszéddel kapcs. <dolog>. (ritka, nyelvtudomány) Nyelvi hang: beszédhang (1). Előadásának nyelvi szokatlansága, vontatottsága.
Szóösszetétel(ek): könyvnyelvi.
