nyelvhang
nyelvhang főnév (ritka, nyelvtudomány)
1. Nyelvi hang; beszédhang (1).
2. Olyan mássalhangzó, amelynek képzésében a nyelvnek (I. 1) különösen nagy szerepe van <az ajak-, az orr- és a gégehangokkal ellentétben>. Az r, az l, a d és a t nyelvhang.
nyelvhangú.
