nyelvezet
nyelvezet [e-e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (elavulóban) Egyéni nyelvhasználat, egyéni nyelv. Petőfi nyelvezete. [A színdarab] nyelvezete sok szépséget fog felmutatni. (Tolnai Lajos)
2. (régies) A nyelvi eszközöknek a tárgyhoz v. műfajhoz alkalmazott sajátos felhasználási módja (a kialakult hagyományoknak megfelelően). Drámai, hivatalos, színpadi, szónoki nyelvezet. Micsoda ostobaság, uraim, ez a mi hivatalos nyelvezetünk … (Mikszáth Kálmán)
nyelvezeti; nyelvezetű.
