nyelvérzék
nyelvérzék [v-é] főnév
1. Vkinek az az ösztönös készsége, mely anyanyelvének helyes használatában, az anyanyelv eredeti sajátosságainak az idegenszerűségektől való megkülönböztetésében nyilvánul. A nyelvérzék fejlesztése. Stílusa fogyatékos nyelvérzékről tanúskodik. Szabó Dávid latinizmusba nem azért süllyed, mintha a magyart rosszul tudná, vagy füle, nyelvérzéke eltompult volna az igazi magyar szólás iránt. (Arany János) Kétségbeejtő zagyva nyelven beszél; stílusában, minden mondatban küzd a magyar nyelvérzék az idegenszerűség vágyával. (Móricz Zsigmond)
2. Vkinek az a tulajdonsága, amely idegen nyelvek szabályainak, használatának könnyű, ill. nehéz elsajátításában nyilatkozik meg, s ezáltal könnyen, ill. nehezen tanul meg idegen nyelveket. Jó, rossz nyelvérzéke van.
nyelvérzékű.
