nyelvbölcselet
nyelvbölcselet főnév (nyelvtudomány, régies)
<Főképp polgári nyelvészek szóhasználatában:> az a tudományág, amely a nyelv fogalmát, eredetét, fejlődését, társadalmi szerepét vizsgálja, s általában a nyelvtudomány elvi kérdéseivel foglalkozik; a nyelvre alkalmazott bölcselet. Ez a … merész és nagyszerű nyelvbölcselet … föltételezi, hogy minden nyelvben minden hang valami hasonlót jelképez. (Kosztolányi Dezső)
nyelvbölcseleti.
