nyék
nyék főnév -et, -e [ö, e]
1. (elavult, irodalmi nyelvben) Vadaskert. Mértföldre terjedt nyéked, egy kis ország. Ezernyi vadnak ad mentő tanyát. (Garay János) Vizsegrád, Vizsegrád! hol hajdani fényed? | … Dunapart hosszában kerti ékességed? | Mérföldekre nyuló, párduclakta nyéked? (Arany János) || a. (tájszó) Folyó mellett fekvő erdő, berek, pagony.
2. (népies, elavult) Akol, cserény.
3. (elavult, irodalmi nyelvben) Táj, vidék, környék. Fent a légben délnek vándorlói jőnek, Kovályogva nyékén elhagyott fészköknek. (Madách Imre)
