nyavalyás
nyavalyás melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. (főleg állítmány használatban) (népies, bizalmas, gyak. rosszalló) Vmilyen nyavalyában szenvedő, betegeskedő <személy>. Állandóan nyavalyás. Hetek óta nyavalyás. Már megint nyavalyás vagy? Aki jó színben volt: az volt a fiatal ember; aki nyavalyás volt s lábát húzta, fogát szítta, nyögve beszélt: az volt a vén ember. (Eötvös Károly) Ne ülj a földre, felfázol, most is nyavalyás vagy, elvisz a szél. (Móricz Zsigmond) || a. (népies) Nyavalyakórságban szenvedő, nyavalyatöréses <személy>. || b. (ritka, bizalmas) Olyan <időjárás, időszak,> amikor könnyen lehet betegséget, vmilyen nyavalyát kapni. Hogy éppen erre a nyavalyás esztendőre fordult a beszéd, meg kell említenem …, hogy Gergén még a kolera sem mert lábatlankodni. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Sok nyomorúsággal, bajjal teli, nyomorúságos <állapot, idő.> Nyavalyás helyzet, idő. A háború előtt nyavalyás viszonyok között élt egész családja.
3. (átvitt értelemben, bizalmas, kissé durva, rosszalló) Olyan <személy, dolog>, aki amely lekicsinylésre, megvetésre v. bosszankodásra ad okot; csekély értékű, hitvány, selejtes. Nyavalyás ügy. Egy ilyen nyavalyás gyerek akar hencegni. Vidd már innen azt a nyavalyás könyvet! Még azt a nyavalyás tíz forintot is sajnálta tőlem! Az a nyavalyás körte már megint kiégett! Ez a nyavalyás fa az idén már megint nem terem semmit!
Drámája szenvedhetetlen nyavalyás német érzelgés. (Petőfi Sándor)
II. főnév -t, -ok, -a
1. (régies) Beteg, betegeskedő, nyavalyás (I. 1) személy. [A papot] nemcsak a temetésekre viszik, hanem gyóntatni is nehéz, reménytelen nyavalyásokat. (Mikszáth Kálmán) || a. (népies, régies) Epilepsziás, nyavalyás (I. 1a) személy. A nyavalyást felfogták s kicepelték a szabadba, mialatt az folyvást borzasztóan … rugdalt és rángatózott. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Nyomorult, szánalmas teremtés, szerencsétlen fráter, gyak. testileg v. lelkileg is satnya alak. Hívd be azt a nyavalyást! Egy jámbor … mészáros volt … Azt egyszerre megrohanták, s amíg a nyavalyás elmondta volna, hogy ő nem az, hanem amaz, addig úgy megrakták ütleggel, hogy holtig megemlegethette. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Másokat lekicsinylésre, megvetésre, bosszankodásra késztető személy. Mit akar ez a nyavalyás? Azon ijedeztek a nyavalyások, hogy mink … az utcán is hamiskodunk a fehérnéppel. (Móra Ferenc) Ó, nyavalyás, … de büszke, s most éhen halna, ha nem volna ez a húsz korona … (Móricz Zsigmond)
nyavalyásság.
