növel
növel [e] ige -t, -jen [ë]
1. tárgyas <Testet, tárgyat, halmazt> térfogatában, terjedelmében egyre nagyobbá tesz. Növeli a gátat, a rakást, a töltést; (gúnyos) csak a hasát növeli: henyélve, dologtalanul él, csak az evéssel törődik. || a. tárgyas (átvitt értelemben) <Mennyiséget, elvont dolgot> nagyobbá tesz; gyarapít. Növeli a bevételt, a terméshozamot, a pénz értékét; növeli a boldogságot, a hatalmat, a tekintélyt. Szenvedéllyel Csüggött anyám is férjén, mintha vágyát Növelte volna tápja. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Mint a pohár borok … növelik a mámort: úgy növelték e kedves ismétlő olvasások a hivatalból kiesett ember örömét. (Tolnai Lajos) Kis kézművesek azzal növelték sovány keresetüket, hogy néha madarakat lőttek s eladogatták. (Kosztolányi Dezső) || b. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka) Növel vmin: bizonyos mértékben nagyobbá tesz vmit. Gyönge szózatom ne növeljen, de – hacsak lehet – egyenlítsen a szakadáson, melyet a gróf [= Széchenyi] hirdetni jónak látott. (Kossuth Lajos)
2. Növel vmit: elősegíti v. okozza, hogy vmi nőjön. A májusi eső növeli a vetést. [A madár, fiaihoz.] A bokorban itt az ősi fészek, Mely növelte könnyü szárnyatok: (Tompa Mihály) || a. tárgyas (ritka) Növeszt (2). Mar a költség … E szép fiúért: s ez hajat növel, Lovaz, kocsiz, lovakkal álmodik; Én meg … vesződöm. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
3. tárgyas (régies) <Növényt, állatot> termel, ill. tenyészt; nevel. Gulyát növel a tábor helye s ők Alusznak régen, a honkeresők … (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Azt tudám csak hogy Örömnek hínak, | … Ámde végre birtokomba estél,… Kertészem vagy, te növelsz naponként Homlokomra fris virágokat. (Petőfi Sándor)
Igekötős igék: felnövel; megnövel.
növelhető; növelő; növelt.
