norvég
norvég főnév és melléknév
I. főnév -ot, -ja v. -et, -je [ë, e]
1. A norvégok v. norvégek: tömegében a Skandináv félsziget nyugati felén élő, germán nyelvet beszélő nép. A norvégok sokat harcoltak a dánok ellen. || a. E néphez tartozó személy, főleg férfi. Egy kékszemű, szőke norvég volt a barátja. Kápráztatóan ügyes ez a norvég, aki úgy tesz, mintha semmi se érdekelné, csak a tulajdon szárnyaló gondolata. (Ambrus Zoltán)
2. E nép nyelve. Norvéget tanul.
II. melléknév -ul v. -ül
1. A norvégok közé tartozó <személy>, norvégokból álló <csoport>. Norvég lány, halász, miniszter, sarkutazó; a norvég munkásság. Nos Voltimand, mivel bocsáta vissza | Testvérünk, a norvég király? (Arany János–Shakespeare-fordítás) A színpad francia nagymesterének a hódító norvég drámaíró [= Ibsen] volt a legnagyobb konkurrense. (Ambrus Zoltán) || a. A norvégok államát, népét, nemzetét képviselő. A norvég követség; a norvég színek.
2. A norvégokra jellemző velük kapcs., általuk használt, náluk szokásos <dolog.> Norvég dal, halászat, szokás, tánc, viselet. A norvég és a dán nyelv közeli rokonok.
3. A norvégok történeti élete folyamán létrehozott. Norvég irodalom, művészet; norvég kultúra. Grieg a norvég zene legnagyobb alakja.
4. A norvégok által lakott v. erre a földre jellemző: e földön levő, onnan származó, ill. róla elnevezett. Norvég fjordok, kikötő; norvég papír; norvég város. Körülményes történetet adott elő hogy egyik ismeretlen nevű norvég városból jön. (Karinthy Frigyes)
5. A norvégok nyelvével kapcsolatos, e nyelvben használatos. Norvég nyelvkönyv, szótár; igeragozás. || a. Norvégul v. norvégül: norvég nyelven.
norvégség.
