női
női melléknév -leg v. (-en) [e, e]
1. Nőkhöz (1) tartozó, nőkre vonatkozó, nőket (meg)illető <dolog>. Női arc, becsület, jogok, név, szervezet, test. A gavallér … égő szivarral táncolja a mártogatóst, táncosnője vállára hajlítván a fejét, hogy a női nyak illatától megmámorosodjék. (Mikszáth Kálmán)
2. Nőkre (1) jellemző <tulajdonság, jelenség.> Női baj, betegségek, elfogultság, erények; női fegyverek; női hidegség ←; női hiúság, hűség; (valódi) női logika ←; női rafinéria, szeszély; a női szépség → hidegsége. Kezdett kifejleni nála valami szívdobogásféle női betegség. (Tolnai Lajos) Vékony, nyújtott női hangon énekelni kezdett. (Kuncz Aladár)
3. Nőktől (1) eredő, nők által végzett <dolog>. Női igény, követelés, kormányzás, munka, vezetés. Női kacajtól fülledt éjféli kávéházakban tudott csak istenigazában dolgozni. (Krúdy Gyula)
4. Nők (1) számára való. Női cipő, divat, fehérnemű, kalap, kerékpár, lakosztály, ruha, sportok, szakasz, szerep, szoba. Női ruha suhogása hallatszott. (Krúdy Gyula) || a. Nők (1) számára dolgozó <mesterember>. Női fodrász, kalapos, szabó.
5. Nőkből (1) álló <csoport>. Női brigád, csapat; női páros; női zenekar. || a. A női nem: a nőket (1) magában foglalón., a nők összessége.
6. (főleg olyan főnévek jelzőjeként, amelyeknek -nő utótaggal alkotott összetételük nem haszn.) A női nemhez tartozó <személy>. Női munkaerő, sofőr, sportoló. Sikolt, ugrál a női vendég: De a viz egyre árad mindég. (Arany János) Euripides egész sorát hozza színpadra az olyan női alakoknak, minőkről eddig a görög költészet nem tudott. (Péterfy Jenő)
7. (ritka, régies, irodalmi nyelvben) Nőies (2a). [Péter] finom, nőien szép arculatját … anyjától öröklé. (Jókai Mór)
nőiség.
