nohát
nohát mondatszó
(hanglejtésével, hangsúlyával gyakran beleolvad az utána következő mondatba, ilyenkor írásban sem tesznek vesszőt utána; szerkezetileg azonban ilyenkor sem illeszkedik bele a mondatba) (bizalmas)
Általában nahát.
1. <Elhatározás, eltökéltség, elszánás bevezetésére.> Nohát, – azt mondja elkomolyultan, – én már nem megyek tovább. (Gárdonyi Géza)
2. <Enyhe fenyegetés bevezetésére.> Nohát, csak azt merd megtenni!
3. <Megelégelés, sokallás bevezetésére.> Mit mond ön? – Hogy a kisasszony egy kalandor! – Nohát elég volt, önök olyan ostobák… (Bródy Sándor)
4. (népies) <Ráhagyás, beleegyezés, beletörődés, megengedés kifejezésében>. Nohát, nem bánom, ott leszek! De a lovat [= a falovat] is nagyon szeretném egy kicsit. – Nohát egy kicsit megkapod, add csak oda Pista fiam, hadd rúgja meg. (Móricz Zsigmond)
5. <Tagadás v. igenlés bevezetésére, annak érzékeltetésére, hogy a közlést elgondolkodás előzte meg.> Nohát, én nem hiszem. Nohát igen, így van a dolog.
6. <Hosszabb történet, elbeszélés után, ősszegező megállapítás bevezetésére:> egyszóval; tehát. Nohát ez az ügy be van fejezve. Nohát ez nem sikerült.
7. <Párhuzammal kapcsolatos következtetés bevezetésére>. Megengedik önök, hogy a gyermek más szemmel nézi a holdat, mint az agg. A földmíves is más szemmel, mint a csillagász. Valamennyinek szép, de valamennyinek más. Nohát a nő is ilyen. Önöknek arany, nekem föld. (Gárdonyi Géza)
8. <Párbeszédben, az előzőktől eltérő tárgykörű kérdés bevezetésére>. Hogy hívnak? – Varsányi Imrének. – Hány esztendős vagy? – Harminc. – Nohát lássuk mi hírt hoztál? (Gárdonyi Géza)
9. <Enyhe dorgálás kifejezésében>. Nohát, ezt elrontottad.
10. (erősebb hangsúllyal) <Párbeszédben, helyeslést, a hallottakkal való egyetértést jelentő közlés, kérdés után, a helyesebb nézet hangoztatójának önérzetes megnyilatkozásaként:> ugye megmondtam? [Mégis neked volt igazad.] – Nohát!
