nimbusz
nimbusz főnév -t, -a (csak egyes számban), (régies) nimbus
1. (sajtónyelvi, választékos) Nagy tettekkel, kiváló alkotásokkal szerzett tekintély. Írói nimbusz veszi körül (alakját); nimbusszal vesz körül vkit v. veszi körül magát. Szép a vitéznek sebhelye homlokán. | Félisten, akit nimbuszával A hatalom s tudomány ragyogtat. (Berzsenyi Dániel) Az öreg Bakocs … honvédszázados volt huszonkétesztendős korában, s erre haláláig büszke volt, nimbusz is vette körül. (Móricz Zsigmond) || a. (választékos) Az a megbecsülés, tisztelet, amelyet vki iránt – vélt v. valódi értékei elismeréseképpen – éreznek. Megfoszt vkit nimbuszától. Nem teszem, hogy a nemzetes úr nimbusán akár emeljek, akár faragjak csak egy morzsányit is. (Mikszáth Kálmán) Az ura átkarolt egy szolgálót … Abban a percben nem volt „ő”, megtagadta a nimbuszt amivel a felesége lányos ábrándjai körülvették. (Kaffka Margit)
2. (ritka, vallásügy) Dicsfény, glória. A festmény nimbusszal a feje körül ábrázolja a szentet.
3. (légkörtan) Sötét, sűrű, alaktalan esőfelhő.
nimbuszos; nimbuszú.
