nézet [2]
nézet [2] [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. A dolgoknak egyéni szempontból való nézése s az ennek alapján róluk kialakult felfogás, vélemény. Általános, helytelen, különös nézet; → meghaladott nézet; politikai, tudományos, uralkodó nézet, nézetem szerint; vmilyen nézeten → van; egy nézeten van vkivel; meghagy vkit nézetében; nézetet → cserél vkivel; elfogadja vkinek a nézetét; megváltoztatja a nézetét; → osztja vkinek a nézetét; vmilyen nézetet vall. Közérdekű tárgyak felől cseréltek nézeteket. (Kemény Zsigmond) Ne sértse democrata szíved, Jó olvasóm, e nézet itt. (Gyulai Pál) Velkovics uram … nem ezen a nézeten volt. (Mikszáth Kálmán)
2. (csak minősítő jelzővel) (építészet, műszaki nyelv) Épület, gép, műszer stb. külső részének mértani ábrázolása, vetülete. Elülső, oldalsó nézet, → ferde nézetben.
3. (ritka, régies) Nézés, pillantás, tekintet. Boldog, tán nem boldog lányka Mondd hová vesz nézeted? (Vörösmarty Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. nézetazonosság; nézetkülönbség; nézetnyilvánítás; nézetváltoztatás; 2. elülnézet; felülnézet; főnézet; hátulnézet; homloknézet; oldalnézet; világnézet.
nézetű.
