nézés
nézés főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
A néz (főleg I. 1–2, 4–5, II. 1, 5, 6–7) igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vkit, vmit néznek. Már a nézés is gyönyörűség. Egészen elmerült a gyermek nézésbe. Nem tud betelni a táj nézésével. Ne vedd el oly hamar a tégedet nézés gyönyörűségét az én szemeim elől. (Csokonai Vitéz Mihály) Kiváncsiság bűnnek fele, A rosznak már nézése ront. (Arany János) Drága, halott nézések a szememben, Meleg simogatások a hajamon. (Ady Endre) || a. Az a mód, arckifejezés, ahogyan vki nézni szokott). Rossz már a nézése is. Nyugodt, mélyre ható nézésébe egy kis ravaszság vegyült. (Mikszáth Kálmán) Néz mélán azzal a bársonyos szép szemével, azzal az álomlátó nézésével. (Gárdonyi Géza) Ettől a nézéstől elment a nevető kedve … (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): városnézés.
nézésű.
