névutó
névutó [v-u] főnév (nyelvtudomány)
<A magyar nyelvben> olyan szófaj, ill. szó, amely névszók, többnyire főnevek után (ritk. előttük) áll, és velük együtt határozói viszonyt fejez ki (pl. alatt, mellett, miatt, óta, szerint). Csak a ragokat tilos tovább ragozni. A névutókra ez nem vonatkozik. (Kosztolányi Dezső)
névutós.
