nevetés
nevetés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A nevet igével kifejezett cselekvés. Erőltetett, fanyar, falrengető, gúnyos nevetés →; jóízű nevetés; kaján, kárörvendő, kényszeredett, kuncogó, viharos, zajos nevetés; → kibuggyan belőle a nevetés; ajkát v. száját nevetésre húzza szét (→ széthúz); csak úgy → dől a nevetéstől; → fuldoklik a nevetéstől; → gurul a nevetéstől; majd → megszakad, → szétdől, → szétesik a nevetéstől. Nem állhatta meg nevetés nélkül. Nem tudta visszafojtani a nevetést. Majd elmegy a kedved a nevetéstől!: <intésként v. fenyegetésként>. Valamennyien nevetésre fakadtak. (Gárdonyi Géza) Harsány nevetés tört ki, s … felkapták a vállukra a deákot. (Móricz Zsigmond) || a. Az a tény, hogy vki nevet. A gyerek, a lányok nevetése. || b. Az a cselekvés, hogy vmit, vkit (ki)nevetnek. A bolondságok, a vicc nevetése; a veszély(ek) nevetése: a v.(-ek) fölényes, bátor semmibevevése; a bohócok, a majmok nevetése.
Szóösszetétel(ek): 1. nevetésvágy; 2. farkasnevetés.
nevetési.
