nemhiába
nemhiába [e v. ë] mondatszó (határozószó-szerűen is, a mondatba simulva)
1. <gyak. hogy kötőszóval együtt, a természetes következmény megokolására, a következmény előtt v. után:> magától ér(te)tődik (, hogy) … Nemhiába, hogy álmos, hiszen egész éjjel fenn volt. Fáradt, nemhiába, sokat dolgozott az utóbbi időben.
2. <Ugyanúgy, a természetes, magától ért(et)ődő ok bevezetésére:> éppen azért, mert … S Mózsi, nem hiába, hogy királynak mérte, Finomul kitellett, mondhatom, mértéke. (Garay János) Dobzse László ő felsége Magyarok királya Nem hiába hogy cseh volt, de Hejh csehűl is álla. (Petőfi Sándor)
