ne [2]
ne [2] [e] mondatszó
I. (népies, bizalmas) <Személyhez szólva>.
1. <Tegezett személyhez intézett szűkszavú kínálásként:> itt van, fogd (meg)! itt van, fogadd el, vedd (el)! Ne, itt egy alma! Ne, itt egy kis hevítő [= erős nemi vágyat keltő szer]; – (porokat ád által) | emez pedig nénédnek altató. (Katona József) Itt a tarsolyom, fogd, és egyél szépen; ne! (Arany János) || a. (ritka) <Több tegezett személyhez szólva:> Nesztek.
2. <Kárörvendő, gúnyos v. tréfás, évődő felkiáltásként, vmely meglepő, a várakozással ellentétes esemény bekövetkezésekor, rendsz. így:> Ne neked: úgy kell neked, most megkaptad a magadét. Cigányország: ne neked? (Arany János)
3. (tájszó) <Kisgyermeket, csecsemőt altató kifejezésben.> Csicsija kicsikém, csicsija tente ne. (Tolnai Lajos)
II. (népies) <Háziállatokhoz szólva.>
1. <Állat, főleg kutya etetésekor, az étel odatételét kísérő szóként.> Ne, kutyuskám, egyél!
2. <Állathivogatásként:> gyere ide! Ne kutyám, ne! Ne cocám, ne!: <disznó hívására>. Meghalt a juhász, Oda a juhász, Nem mondja már a kutyának, Nem mondja már a kutyának: Tatár ne, fity! (népköltés)
3. <Állatok terelésére.> Hü ne! Nem a te [= ti] házatok e! (népköltés)
4. (gyak. hosszan ejtve) <Igásállatok indítására.> Ne, te Bimbó! Neeee te Vörös, gyííí! Hogy a mennydörgő istennyila üssön a rossz dögibe. (Vas Gereben)
