napvilág
napvilág főnév
1. <Vmely sötét hellyel ellentétben:> a szabad ég alatti világosság. A tárnákból napvilágra hozták a bennrekedteket.
2. Nappali világosság; napfény. A munkát még napvilágnál befejezi. Szeme nem bírja a napvilágot. Toldi György veresebb lőn a főzött ráknál, Homályosan látott a szép napvilágnál. (Arany János) Napvilágnál kezdték meg a mulatságot, s folytatták fáklyavilágnál. (Jókai Mór) [A vak] nem látta a napvilágot, … a világból nem ismert egyebet, csak magamagát és amit megérinthetett. (Ambrus Zoltán)
3. (választékos) <Állandósult szókapcsolatokban:> vmely, addig mások számára nem ismert v. hozzáférhetetlen dolog, adat, tény olyan állapota, helyzete, amelyben e dolog stb. megismerhető, hozzáférhető lesz; nyilvánosság. Napvilágot → lát; → meglátja a napvilágot; napvilágra hoz vmit: a) a föld alól v. rejtekhelyről előhoz; b) (átvitt értelemben) kiderít vmit; vmi napvilágra jön, jut, kerül: a) a földből v. vmely rejtekből előkerül; b) (átvitt értelemben) kitudódik. A csíny napvilágra jött. (Vajda János)
4. (átvitt értelemben, költői nyelvben, kedveskedő) <Főleg megszólításként:> (fényes) napvilágom: drágám, kedvesem, egyetlenem. Ne bántson az meg, fényes napvilágom, Ha arcom néha elsötétedik. (Petőfi Sándor) Rád gondolva, napvilágom! | Egyszerre szép minden dolog. (Vajda János)
