nagyúr
nagyúr [gy-ú] főnév
1. (történettudomány) Főrangú hűbérúr, arisztokrata. Az ellenkirályt az elégedetlen nagyurak támogatták. Abban az időben a címeres nagyurak között is sok volt, aki nem tudott sem írni, sem olvasni. (Gárdonyi Géza) Hallottam, Krajnában | S messze Franciában | Így mulatnak pártoskodva … Nagyurak hiában. (Ady Endre) || a. (történettudomány) Nádor. Bánk bán, Magyarország nagyura. Jaj, kegyes nagyúr! sokat | fogsz még te itt találni, ami akkor | nem volt, midőn elmentél… Orvosolj, ha tudsz. (Katona József)
2. (történettudomány) <A török szultán címe és megnevezése.> A nagyúr … a prófétára esküvék. (Jókai Mór)
3. (régies) <Rendsz. személyragozva, kisebb birtokos vagy polgári személy megszólításaként.> Megszólítás közben elmulasztá őt nagyuramnak címezni. (Jókai Mór) Foglaljon helyet, nagyuram … Mivel lehet gráciájára szegény szolgája? (Krúdy Gyula)
4. (gúnyos) Csak a vagyonnak élő, pénzes ember, a birtokos és tőkés osztály képviselője. A koldusból nagyúr lett, Él fejedelmileg. (Petőfi Sándor) A nagyuraknak néha különös passzióik vannak… (Móra Ferenc) || a. (átvitt értelemben) Megöl a disznófejű Nagyúr, | Éreztem, megöl, ha hagyom, Vigyorgott rám és ült meredten, Az aranyon ült, az aranyon. (Ady Endre)
nagyuras.
