nagyszerű
nagyszerű [natyszërű v. naccërű] melléknév -en [e], -bb
1. Kiváló, kitűnő, pompás. Nagyszerű bor, ember, fiú, nép, ötlet; nagyszerűen megállja a helyét. A csapat játékában nagyszerű volt az összhang. Felhajtotta a poharat egészen. – Héha! – kiáltott fel, jeléül, hogy nagyszerű bor. (Mikszáth Kálmán) [A feleségem] kis bevételemből nagyszerű háztartást vitt. (Móricz Zsigmond)
2. (régies) Nagyméretű <dolog>. Itt jő … Egy … . tudom én mi? – Fején hosszú kalap, összelapúltan, | … Nagyszerü orra törekszik testét jó-tova hagyni. (Arany János) || a. (irodalmi nyelvben) Hatalmas, lenyűgöző. Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor … Vagy jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál. (Vörösmarty Mihály) Máskor ilyenkor vártuk, kavarva feketénket, | a szent, ritka vadat, a sorsot, a nagyszerű sorsot. (Kosztolányi Dezső) Laci itt van a szeme előtt s látja, hogy az ő nagyszerű ereje is megtörik rajta, mint a nagyszerű tenger habja a sziklán. (Móricz Zsigmond) || b. (régies, irodalmi nyelvben) Emelkedett, választékos <nyelv, stílus>. Fölemelte művészeti águnkat [= a színjátszást] … Nagyszerű nyelvvel, nemes eszmékkel. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
3. (régies, irodalmi nyelvben) Nagyarányú, nagyszabású <tett, megnyilatkozás>. Ezennel egy nagyszerű határozatra hívom fel önöket. (Kossuth Lajos) Bogumil észrevette, hogy itt Eliz kisasszonyra nagyszerű dorgálás várakozik. (Jókai Mór) || a. (elavult, irodalmi nyelvben) Nagymértékű, elvetemült <bűn, gonosztett>. Itt nagyszerű gazság történik, … e levél megerősít mindenben, mit … gyanítottam. (Eötvös József) Láttátok tettét, hallátok beszédét | … Ez mind Oly nagyszerű bűn, mely a legkeményebb Halált érdemli. (Petőfi Sándor–Shakespeare-fordítás)
nagyszerűség.
