nagybőgő
nagybőgő főnév
Gordonka alakú, de annál jóval nagyobb, rendsz. csak zenekarban haszn., mély hangú vonós hangszer; gordon, kontrabasszus. Nagybőgőn játszik. Nagybőgőt játszik a zenekarban. Olyan hangot adott, mint a nagybőgő, ha annak húrján végigvonják a lószőrből készült vonót. (Krúdy Gyula) || a. Ennek hangja. A nagybőgő erős.
Szólás(ok): ld. ég.
Szóösszetétel(ek): nagybőgővonó.
nagybőgős; nagybőgőzik.
