műves
műves [e] főnév és melléknév, (népies, régies) míves
I. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (régies, irodalmi nyelvben) Mesterember, kisiparos. Vág vize mentében nagy csapat emberre Talált … Délrül ez a népség indult valahonnan, … Ki paraszt, ki műves, kinek odva szerzet, Mindenféle kor, nem, állapot és nemzet. (Arany János) És Jónás akkor egy iszonyu átkot | kiáltva a királyra s udvarára … s az árusokra és a mívesekre | … az őrökön keresztül | kitört. (Babits Mihály) És visszatérnek mind a mívesek, | aki takács volt, újra szőni fog. (Radnóti Miklós)
II. melléknév (tájszó) Műves nap: hétköznap. (1).
Szóösszetétel(ek): aranyműves; ezüstműves; fegyverműves; földműves; késműves; kézműves; kőműves; közműves, ónműves, puskaműves; rézműves; vasműves.
