műveltető
műveltető [e-e] melléknév -en [e] v. (ritk.) -leg [e]
1. (csak tárggyal) Olyan <személy>, aki a föld művelését mással végezteti. Földjét (mással) műveltető kulák.
2. (nyelvtudomány) Műveltető ige: a) olyan, rendsz. képzett i., amely azt fejezi ki, hogy az alany mással végezteti a cselekvést, (pl. dolgoztat, ruhát csináltat, levelet írat); b) (tágabb ért.) olyan, rendsz. képzett ige, amely azt jelenti, hogy az alany előidézi, okozza, eszközli, hogy máson végbemenjen vmely cselekvés, történés, állapotváltozás (pl. zúdít, bomlaszt), ill. amely azt jelenti, hogy az alany az alapszó jelölte cselekvést megengedi, eltűri (pl. kicsúsztat vmit a kezéből), az alapszóbeli ige jelentését vkiről v. vmiről mondja (pl. hibáztat vkit v. vmit). → Igazi műveltető ige; → tökéletlen műveltető ige. 36 mozzanatos, 46 gyakorító, sok-sok … műveltető és ható igénkkel … a cselekvés és az idő micsoda boszorkányos árnyalatait, mozzanatait jelölhetjük. (Kosztolányi Dezső) || a. (nyelvtudomány) Műveltető képző: olyan k., amellyel ilyen igéket alkotunk (pl. -at, -et; -ít; -tat, -tet; -szt).
