műveletlenség
műveletlenség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban), (régies) míveletlenség
1. A műveletlen (1–4) melléknévvel kifejezett (emberi) tulajdonság, a műveltség (2a), neveltség hiánya; elmaradottság, fejletlenség. A hirtelen meggazdagodott kereskedő műveletlensége. A fiatal leány megdöbbentő műveletlenséget árult el. A kocsis s társai minden míveletlenségök mellett észrevevék a hatást, melyet e hír Tengelyire tett. (Eötvös József) || a. Erre mutató, valló, műveletlen (1–4) magatartás, tett, viselkedés. Édesanyám a testi szennyet azonosította az erkölcsivel és a műveletlenséget a gonoszsággal. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) Vminek (főként termőföldnek) műveletlen (5) volta. A szőlő, a szántó műveletlensége.
