művel
művel [e] tárgyas ige -t, -jen [ë], (népies, régies) mível
1. <Földterületet> megfelelő munkával fokozatosan alkalmassá tesz vmely növény termesztésére. Földjét, kertjét, szőlőjét műveli. A termelőszövetkezetben a tagok közösen művelik a földet. Holnap bejárom Illéssel a birtokot, és megtanácskozzuk: mit, hogyan, hol míveljünk? (Gárdonyi Géza) || a. (ritka) <Bányát> kiaknázásra alkalmassá tesz, és üzemben tart.
2. (átvitt értelemben, kissé választékos) Erkölcsben, tudásban, ízlésben nemesít, finomít, magasabb rendűvé tesz. Műveli az elmét: csiszolja az elmét; műveli az ifjúságot, a népet; műveli magát. Valami szent gyönyörűséget éreztünk abban, hogy ezt a kis falut műveltük. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka) Műveli vmijét: fejleszti vmely képességét, tehetségét. Műveli a hallását; műveli az ízlését.
3. (átvitt értelemben, választékos) Művel vmit: úgy dolgozik vmely tudományos területen, hogy új eredményekre jut. Ezt a tudományágat kevesen művelik. Az atomfizikát világszerte egyre többen művelik.
4. (régies) Cselekszik, tesz. Az emberi irgalmasság cselekedetét míveli. (Vas Gereben) [A káplár] tudja …, úgymond, hogy … Petőfi . .. olyan nagy ember, akit neki tisztelni kell. Ezt tartotta Petőfi mindig a legnagyobb hódításnak, melyet versei az emberi szíveken műveltek. (Jókai Mór) || a. Csodát művel: csodát v. csodával határos dolgot visz véghez (vki), ill. eredményez (vmi). Az orvosok szinte csodát műveltek ezzel a gyógyszerrel. A hercegnő akarata csodákat képes művelni. (Herczeg Ferenc) || b. (rosszalló) Vmit művel: vmely nem kívánatos, helytelen, káros cselekvést hajt végre. Mit művelsz itt, te gyerek!? Semmi rosszat ne műveljetek amíg elvagyok! Fiam, Ágnes, mit miveltél? (Arany János) A két eb olyan ugatást mívelt, hogy nemzetes uramnak föl kellett ébrednie. (Eötvös Károly) Már jobban tudott alakoskodni, mint azok, kik egész életükben ezt művelik. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: kiművel; megművel; végigművel.
művelget; művelhető; művelő; műveltet.
