mutató
mutató melléknév és főnév
I. melléknév Olyan aki, ami mutat vkit, vmit, vkire, vmire. A képet mutató gyerek; a lépést mutató tánctanár; a jó fiút mutató diák; a torzul mutató tükör. Erős megindulást … mutató dalokban … kapcsolja a kar a jelenhez a múltat. (Péterfy Jenő) || a. (nyelvtudomány) Mutató névmás: olyan n., amellyel a beszédhelyzetre v. a szövegösszefüggésre támaszkodva vmely dologra, személyre, tulajdonságra, mennyiségre v. egyéb jelentésmozzanatokra mutatunk rá (pl. ez, az, ilyen, olyan, ennyi, annyi); mutató határozószó: olyan h., amellyel a helyre, időre, állapotra és módra v. egyéb körülményre mutatunk rá (pl, itt, ott, akkor, így, úgy). A mutató névmások és határozószók magas hangú alakja közelebbre, a mély hangú távolabbra mutat.
II. főnév -t, -ja
1. <Vmely skálával ellátott műszeren> az a rendsz. vékony, pálcikaszerű alkatrész, amely a skála előtt mozogva a fokokat jelzi. Ingadozik a mérleg mutatója. A manométert nézi, amint a mutatója reszketve, rezegve mutatja a gőz állását. (Gelléri Andor Endre) || a. Kül. az óra számlapján mozgó kis, pálcikaszerű alkatrész, amely az órát, a percet és a másodpercet mutatja. → Előreigazítja a mutatót; → hátraigazítja a mutatót. A fehér óralapokon csillogtak az aranyozott mutatók. (Krúdy Gyula) Ólomlábakon jártak a mutatók, melyeket egyébként háromnegyed órával előreigazítottunk. (Kosztolányi Dezső)
2. (tudományos) Vmely szakkönyv végéhez v. tudományos igényű folyóirat egy v. több évfolyamához csatolt betűrendes szójegyzék, amely a műben, kötetben előforduló nevek, a tárgyalt fogalmak (lelő)helyére, a könyv v. a kötet megfelelő lapszámára, fejezetére utal. || a. (hivatalos) Hivatalokban haszn. nagy könyv, amelybe ábécé-rendben bejegyzik annak a személynek v. intézménynek a nevét akinek ill. amelynek az ügyében intézkedni kell, továbbá az akta számát és azt hogy mi az akta tárgya.
3. Vminek kis része; csak mintának, ízelítőnek tekinthető kis rész vmiből. Még mutatóba se maradt belőle: mind elfogyott. Mutatót ad vmiből. Az út közelében látszik … az irtás. Egy-egy óriási szálfa még ott van hagyva mutatónak. (Jókai Mór)
4. (ritka) Mutatóba való v. mutatónak való: mintaképnek, példaképnek tekinthető. Olyan apád volt ki mutatónak való volt egész életében. Az volt a bátor ember, öcsém! (Vas Gereben)
Szóösszetétel(ek): 1. mutatófa; mutatókészítő; mutatólap; mutatópálca; mutatószó; mutatótábla; 2. képmutató; kilométermutató; kismutató; másodpercmutató; nagymutató; óramutató; percmutató; szentségmutató; szómutató; tárgymutató; tartalommutató; útmutató.
