műnyelv
műnyelv főnév (tudományos)
1. Szaknyelv. Orvosi, vegytani, zenei műnyelv a kártyások, a sportolók műnyelve. Sokakat elijeszt …, ha száraz kivonatot közlök, a tudomány műnyelvén. (Arany János)
2. Nem természetes úton fejlődött, hanem mesterséges, szerkesztett nyelv (pl. az eszperantó). A műnyelveknek nincs gyermekszobájuk. (Kosztolányi Dezső)
műnyelvi.
