munkál
munkál ige -t, -jon
1. tárgyas (népies) <Talajt, földet> művel. Öreg már, de ma is maga munkálja kis földjét. Hogyan munkáljuk gyümölcsösünk talaját?
2. tárgyas (választékos) Munkál vmit: vminek a megvalósulásában segít; vminek érdekében fáradozik; előmozdít. A nép jólétét munkálja. Mert, bármit mutatok, színlelve, Királyom! | Elleneid közt is javadat munkálom. (Arany János) A kormány a népek szolgája. A kormány az élet teljességét munkálja. (Móricz Zsigmond)
3. tárgyatlan (régies, választékos) Dolgozik, munkálkodik. Nagy fényű atyád … szerént | … munkálsz A haza, nyelv s tudomány ügyében. (Berzsenyi Dániel) Kötelességet ingyen tenni kell S kötelesség munkálni a honért. (Petőfi Sándor) És én ne szánjam Ninivét, … | Melyben lakott sok százszor ezer ember | s rakta fészkét munkálva türelemmel …? (Babits Mihály) || a. tárgyatlan (választékos) Vmi működik, hatást fejt ki, erejét mutatja. E jelenségben a természet erői munkálnak. Ne csudáld, hogy majd minden szó Csak szerelem versemben:. . Sőt e roppant természetben, Ami lehell és munkál, … Ami élet s élelem, – Mi az, ha nem szerelem? (Kisfaludy Sándor) És az Idő, a vén gyalú | Csöndben munkál a rőt falú | Sziklákon. (Tóth Árpád) || b. tárgyatlan (ritka) Igyekszik, iparkodik. Vmiben v. vmin munkál; munkál azon hogy … Azon munkál, hogy Loránt úr pénzei jól helyeztessenek el. (Tolnai Lajos)
Igekötős igék: átmunkál; elmunkál; kimunkál; megmunkál.
munkálás; munkálatlan; munkálgat; munkálható; munkáló.
