munkaerő
munkaerő főnév
1. (közgazdaságtan) Az ember szellemi és fizikai képességeinek összessége, amelyet az anyagi javak termelésében használ fel. A munkaerő értéke: <a kapitalizmusban> ennek mint árunak az az értéke, amelyet a munkás létfenntartási, családfenntartási költségei, valamint képzésének költségei szabnak meg; a munkaerő kizsákmányolása; a család, a nép munkaereje. A kapitalizmusban a munkaerő áruvá válik, értéket és értéktöbbletet tud létrehozni. A munkás eladja, a tőkés pedig megveszi tőle a munkaerejét. Minden társadalomban a munkaerő a termelés fő eleme. Nyilas István … az özvegy papné földjeit is … művelte, s ellenszolgáltatásképpen használhatta fel a fiúk munkaerejét. (Móricz Zsigmond) A munkabér, a munkaerő ára, | cincog zsebünkben, úgy megyünk haza. (József Attila) || a. Az ember szolgálatában végzett munkára való képesség <az állatban>. A ló, az ökör munkaereje.
2. (hivatalos) Vmely munkaterületen munkát végezni tudó v. munkát végző ember, ill. az ilyen emberek összessége. Fiatal munkaerő; hiányzó munkaerő; a munkaerő hullámzása ←; munkaerők szervezése, toborzása; a munkaerő vándorlása. Sok új munkaerőt állítottak munkába. [Menyhért] kitűnő munkaerőket ajánl a városnak … szakember, jó hírneve van. (Móricz Zsigmond)
3. (főleg birtokos személyraggal) Az embernek az a képessége, hogy dolgozni tud; munkabírás. Munkaerejének teljében van. Munkaereje megfogyatkozott. Megfeszíti munkaerejét. Tegnapelőtt kaptam az akadémiai „szabadulólevelet” … Mint örülnék én ennek másforma kedéllyel, munkakedv, munkaerő mellett! (Arany János)
Szóösszetétel(ek): munkaerő-átirányítás; munkaerő-felesleg; munkaerő-felhasználás; munkaerőgép; munkaerő-hullámzás; munkaerő-kérdés; munkaerő-kifejtés; munkaerő-mozgósítás; munkaerő-nyilvántartás; munkaerő-szaporulat; munkaerő-szervezés; munkaerő-szervezet; munkaerő-szükséglet; munkaerő-teljesítmény; munkaerő-toborzás; munkaerő-utalvány.
munkaerejű.
