múlhatatlan
múlhatatlan melléknév -ul, -abb, (régies) múlhatlan (választékos)
1. El nem mulasztható, el nem hanyagolható; mellőzhetetlen, halaszthatatlan. Múlhatatlan feladat, intézkedés, kötelesség, teendő; múlhatatlanul szükséges. Múlhatatlanul intézkedni kell. Múlhatatlanul meg kell tenni. Legelső kötelességünknek tartottuk kifejteni mindazokat, mik az alkotmány teljes visszaállítására … múlhatatlanul szükségesek. (Deák Ferenc) Akinek múlhatlan dolga nincs odakinn, nem kivánkozik el hazulról. (Jókai Mór)
2. Mindenképpen megtörténő, okvetlenül bekövetkező, szükségszerű. Múlhatatlanul elpusztul. A monarchia összeomlásának múlhatatlanul be kellett következnie. [A hálót] összehúzták, hogy a vad múlhatatlanul prédára kerüljön. (Vas Gereben)
3. (gyak. túlzó) El nem múló, örök. Múlhatatlan érdem, hála. Zengj tehát, zengj, édes lantom, … Légy vihar, mely haragában Ősi tölgyeket szakít, … Légy tükör, melyből reám néz Egész, egész életem, Melynek legszebb két virága A mulandó ifjuság s a Múlhatatlan szerelem. (Petőfi Sándor)
múlhatatlanság.
