mulató
mulató melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy, közösség>, aki, amely mulat (1–3). Mulató férfi, fiatalok; a kocsmában mulató társaság.
2. Mulatás (1–2) kedvelésére valló, mulatással kapcsolatos. Mulató hajlam, kedv, nóta, szenvedély. Négy, öt darab cigány hegedült, … mulató, kesergő, kurjongató nótákat húzva. (Tolnai Lajos)
3. (régies, irodalmi nyelvben) Vhol időző, tartózkodó. X. városában egy régi lovagdarabot adtak elő Thalia ottan mulató papjai. (Vas Gereben)
4. (régies) Az időt mulató: az időt töltő <személy.>
II. főnév -t, -ja
1. (ritka) Mulató személy. A mulatók daloltak, kurjongattak. Az egyik mulató földhöz vágta a poharát.
2. Mulatóhely (1). Éjjeli mulató. Betértek egy kedélyes budai mulatóba. Telefonoztam ide-oda, kávéházba, mulatóba. (Kosztolányi Dezső) Gyula egyenest egy fényes mulatóhoz dirigálta a kocsist. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): mulatóház; mulatóhelyiség; mulatókert; mulatólak; mulatótanya; mulatótárs; mulatótulajdonos.
