mulasztás
mulasztás főnév
1. A mulaszt (1) igével kifejezett viselkedés, magatartás; az a tény, hogy vki (el-)mulaszt, nem tesz meg, elhanyagol vmit. A váltóőr mulasztása. Mulasztásával kárt okozott. Mulasztással vádolják. Hajlamos a mulasztásra. Súlyos mulasztásban vétkes. || a. Ennek káros eredménye, következménye mint tény, állapot. Régi, vétkes mulasztás; évtizedek, az elmúlt rendszer mulasztásai; mulasztás terhel vkit. Mulasztást követ el. Helyrehozza, (helyre)pótolja a mulasztást. Föl, hazám, föl! százados mulasztást Visszapótol egy hatalmas óra. (Petőfi Sándor)
2. (iskolai is) Vmely közös munkáról, kül. a tanítási órákról való hiányzás, távolmaradás. Igazolt, igazolatlan mulasztás. Húsz óra mulasztása volt egész évben.
3. (jogtudomány) Vmely hatóság által előírt cselekménynek határidőben való nem teljesítése.
Szóösszetétel(ek): 1. mulasztásigazolás; 2. iskolamulasztás; kötelességmulasztás.
mulasztási.
