motyog
motyog ige -tam, -ott, -jon (hangutánzó)
1. tárgyatlan <Öregség, foghíjasság, beszédhiba vagy zavart lelkiállapot következtében> a hangokat bizonytalanul ejtve, a szavakat tökéletlenül artikulálva, halkan, esetleg akadozva, szinte érthetetlenül beszél. Nem tudom, mit mond, mert csak motyog. Beszélj már értelmesen, ne motyogj! Meséled, még nem is volt egészen három óra, | mikor már felriadtam rémülten és felültem, | motyogtam. (Radnóti Miklós) || a. tárgyatlan Ilyen módon magában beszél. Az öreg bácsi megy az utcán, és motyog. Magában motyogva kezdé megállapítani. a valódi tényálladékot. (Mikszáth Kálmán) || b. tárgyas Így mond vmit. Bence maradt volna örömestebb távol, Motyogott is egy szót az agyafúrt lyányrol. (Arany János) Motyogott valamit a deák, hogy máskor majd frissebb lesz. (Móra Ferenc) Végigsietett a citadella udvarán, szakállába és megritkuló bajuszába motyogva szavakat. (Kuncz Aladár)
2. tárgyatlan (tájszó) Vminek végzésében lassan, ügyetlenül halad; pepecsel, piszmog.
Igekötős igék: belemotyog; elmotyog; közbemotyog; végigmotyog; visszamotyog.
motyogás; motyogó.
