motyó
motyó főnév -t, -ja (rendsz. birtokos személyraggal) (népies, bizalmas)
Kevés, szegényes, apró személyes holmi, cókmók, főként ruhanemű. Minden motyója beleférne egy zsákba. Elköltözött minden motyójával. Három órai idő volt engedve a kitiltottaknak, hogy motyóikat összeszedjék. (Jókai Mór) Édesanyám sok keszkenőt telesírt, amig bepakolta motyómat. (Móra Ferenc) || a. Útra szánt v. főleg útra összecsomagolt ilyen holmi; batyu. Készítsd össze a motyódat, aztán gyerünk! Két lovast lát maga alatt … Messziről jöhetnek, mert mögöttük a nyereg motyóval van megrakva. (Gárdonyi Géza)
motyócska; motyós.
