mostoha
mostoha főnév és melléknév
I. főnév ..hát, ..hája
1. Mostohaanya ill. ritk. mostohaapa. Jó mostoha; a gonosz mostoha: <főként mint mesealak>. Gyere ki, galambom! gyere ki, gerlicém! … a mostohád sincs itt a közelben, Ne hagyd, hogy szeretőd halálra epedjen. (Petőfi Sándor) Még nem volt ötéves, mikor mostohát kapott. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) Mostohagyermek. (1). Mondogatja mostoháit édes gyermekének. (Arany János)
II. melléknév ..hán, ..hább (átvitt értelemben, kissé választékos) Szeretetlen, rideg, rosszindulatú. Mostoha bánásmód, fogadtatás. Mostoha szó, amit kigyelmed nekem mondott. (Vas Gereben) || a. (átvitt értelemben, kissé választékos) Kedvezőtlen, rossz. Mostoha időjárás, helyzet, körülmények, szerencse, természet. A háború alatt mostoha időket éltünk. Mostoha sorsra jutott. A sors mostohán bánt vele. A nemzet ős fájának törzse még jó, Csak lombjait pusztítja ronda hernyó, Mit megnövelt a mostoha idő. (Vajda János) A vidék kietlen, rút, az időjárás mostoha. (Mikszáth Kálmán) Van egy világ, amelyből őt mostoha sorsa kizárta. (Ambrus Zoltán) || b. (ritka) Szűkös, szűkmarkú, fukar. Mostohán fizet a föld.
Szóösszetétel(ek): mostohabátya; mostohafiú; mostohafivér; mostohahúg; mostohalány; mostohanéne; mostohanővér; mostohaöcs; mostohasors; mostohaszülő.
mostohai.
