mosolygós
mosolygós melléknév -an, -abb
Olyan <személy>, akinek a természete v. az arckifejezése olyan, hogy rendsz. mosolyogni szokott v. mosolyogni látszik. Mosolygós kislány, menyecske, öreg. || a. Ilyen személyre jellemző v. hozzá tartozó. Mosolygós arca, szeme van. Hagyjatok, kérlek … – tiltakozott szánalmas savanyúsággal, ami roppant ellentétben állott örökké mosolygós, virágos kedvével. (Mikszáth Kálmán)
