morzsol
morzsol tárgyas ige -t, -jon
1. Markával, tenyerével, ujjaival gyúrva apró darabokra, részekre dörzsöl vmit. Dohányt, kenyeret morzsol. Idegesen morzsolta és tépte szét a piros szegfűt … markában. (Mikszáth Kálmán) || a. Vmit úgy gyúr, dörzsöl, hogy vmivé alakul, válik. Cafatokká morzsolta a levelet. Galacsinná morzsolta a zsemlye belét. Gergely gyorsan golyóvá morzsolta azt az egy rajzot, és a mellénye zsebébe dugta. (Gárdonyi Géza) || b. Tenyerében, ujjai közt nyomkod, gyűröget vmit. Szórakozottan morzsolta a villamosjegyet. Kezével csak morzsolta borzas, kócos, gesztenyeszőke szakállát. (Tolnai Lajos) || c. (ritka) Kezét morzsolja: két kezét behajlított ujjakkal idegesen összedörzsöli, egyik kezét a másikkal nyomkodja, markolássza. A vezér … leszállt díványjáról, kezeit morzsolva. (Jókai Mór)
2. Kukoricát, (tengerit) morzsol: <kézzel, géppel v. más eszközzel> úgy dörzsöli a kukoricacsöveket, hogy a száraz szemeket lefejti, leválasztja róluk. Hagyd el, kérlek, hagyd el e fájós beszédet. | Máskor, a tűzhelynél tengerit morzsolva, Itéletnapig is elhallgattam volna. (Arany János) Mióta bevették mindenesnek az urasághoz, mindig ott lóg ő a konyha körül, s hol kukoricát morzsol hol fát aprít, hol vizet hord. (Gárdonyi Géza)
3. (népies) Olvasót, rózsafüzért morzsol: <imádkozás közben> az egyes imák után az olvasó, a rózsafüzér egy-egy szemét ujjai között tovább csúsztatja. Özvegy Halálné morzsolja az olvasót. (Tömörkény István)
4. (ritka) <Ételt> csukott szájjal a foga, ill. az ínye között őröl, majszol. Már csak morzsolja az ételt. || a. (választékos) Szavakat, szöveget morzsol: szavakat, szöveget az ajaknak alig észrevehető mozgatásával ejt ki. Még az utcán is Ady verseit morzsolta.
5. (átvitt értelemben, választékos) <Vmely időtartamot> kedvetlenül, unatkozva, az idő múlását várva tölt. Morzsolja a napokat. Félrevonultan, vigasztalan özvegységben morzsolta az életét.
Igekötős igék: elmorzsol; felmorzsol; lemorzsol; összemorzsol; szétmorzsol.
morzsolgat; morzsolható; morzsolt; morzsoltat.
