mögüle
mögüle [e] határozószó (személyragos) -m, -d, lünk, -tek [ë], mögülük v. (népies, régies) mögülök; nyomósítva: őmögüle, őmögülük (Az én, te stb. névmásnak a mögül névutóval nem használt kapcsolata helyett, néha a mutató névmással és e névutóval alkotott összetétel jelentésében)
A személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személy, tárgy, dolog mögül (1–4). Bújj elő mögülem, te gyerek! Mögületek hangzott a kiáltás.
