mivolta
mivolta főnév (személyragos), (ritka) mivoltja (kissé választékos)
1. A szóban forgó személy, dolog létének lényeges mozzanatai együtt; az, hogy a személyraggal v. a birtokos jelzővel megjelölt személy, dolog mi is lényege szerint. Nincsen tisztában vminek mivoltával; kiforgat vmit eredeti mivoltából. Ismerd igaz mivoltodat, Ismerd meg hát nagyságodat Az én kicsinységemben. (Kisfaludy Sándor) És akkor ha által-jön Péter vagy Pál úr, | Sokat beszélünk az élet mivoltárúl. (Tompa Mihály)
2. (melléknévi jelzővel) Mindazoknak a tulajdonságoknak, körülményeknek az összessége, amelyek a szóban forgó személyt, dolgot azzá teszik, amit a mellékmondati jelző megjelöl. Emberi mivolta; az eszme haladó mivolta; emberi mivoltából kivetkőzött: emberhez nem illő, nem méltó magatartást tanúsító. Az elméjének egy villanatából előrántotta az eseményt teljes egészében és rettenetes mivoltában. (Mikszáth Kálmán) Nem tehetek másképpen, csak hogy vőlegényi díszes mivoltodban üdvözöljelek. (Gárdonyi Géza)
3. (ritka) Testi valósága. Hadd lássék a derekad minden mivoltjában. (Mikszáth Kálmán)
