mise
mise [e] főnév misét, miséje [e]
1. (vallásügy) <Katolikusoknál és görög keletieknél> az a legfőbb istentiszteleti cselekmény, melynek során a pap – az illető egyházak tanítása szerint – az ostyát (kenyeret) és a bort Krisztus testévé és vérévé változtatja át, ill. e cselekmény végzése közben mondott, esetleg énekelt szöveg. Csendes mise; csonka mise: nagypénteken mondott m., amelyből a mise néhány fontos része hiányzik; éjféli mise: karácsony estéjén éjfélkor mondott ünnepi m.; énekes mise; főpapi mise; hajnali mise: roráté; halotti mise: gyászmise; reggeli mise; szentséges mise; tábori mise; elmegy a misére; misére harangoznak; misét celebrál; misét hallgat; misét mond; misét pontifikál; misét szolgál. A szomorú grófné eleinte minden héten két misét szolgáltatott a megboldogult gróf lelki üdvéért. (Mikszáth Kálmán) Elsőt harangoznak nyolc órai misére. (Móra Ferenc) Kezében az öregbetűs nagy, kapcsos imakönyv, melyből szentképek és keszkenő lógtak ki: úgy, ahogy éppen jött a miséről. (Babits Mihály) || a. Fekete mise: a) misét parodizáló szertartás; b) csoportos nemi kicsapongás, orgia.
2. (zene) A mise meghatározott állandó latin szövegére készült énekes zenemű. Gregorián mise; Beethoven C-dúr miséje.
Szóösszetétel(ek): 1. misealapítvány; miseáldozat; misebor; misehallgatás; misekánon; misemondás; misemondó; misepénz; miseszöveg; 2. aranymise; gyászmise; kismise; nagymise; szentmise.
misei; misés.
