mintáz
mintáz tárgyas ige -tam, -ott, -zon
1. (szobrászat) <Szobrot> gyúrható anyagból formál. Szobrot mintáz agyagból, gipszből. || a. (szobrászat) <Agyagot> szoborrá formál. Agyagot mintázott, s éjszakára be kellett nedvesíteni, amíg némi világosság volt. (Kuncz Aladár) || b. (szobrászat) Mintáz vkit, vmit: vkiről, vmiről szobrot készít, alkot. Női alakot, állatot mintáz. Egy ifjú, megholt férfit mintáz e gyenge ujj ma. (Tóth Árpád)
2. <Szövetszerű anyagot> díszítésül mintával (3) ellát. Mari… selyemruhát viselt, finom vonalú fehér patkókkal mintázva. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: kimintáz; lemintáz; megmintáz.
mintázás; mintázgat; mintázható; mintázó; mintázott; mintáztat.
