miniatűr
miniatűr főnév és melléknév
I. főnév -t, -ök, -je [e]
1. (irodalomtudomány, művészettörténet) <A középkori kéziratokban> színes, festett kép, dísz v. más ábrázolás. A régi kódexek miniatűrjei. || a. Finom munkával készült, elefántcsontra, fémre, pergamenre stb. festett kis méretű kép, rendsz. arckép. Aranyos keretbe foglalt miniatűr volt az íróasztalán.
2. (ritka, irodalomtudomány) Rövid, tömörített elbeszélés, karcolat. Történelmi miniatűrök.
II. melléknév Kicsinyített méretű, igen kis méretű. Miniatűr arckép, festmény; miniatűr alakban. A bátyja… arcképe is megvan, az a miniatűr festmény. (Jókai Mór) Beült az autóba, amely a fürdőtelep miniatűr állomásához vitte. (Hunyady Sándor)
Szóösszetétel(ek): miniatűrfestészet; miniatűrfestő.
miniatűrös.
