mindenünnen
mindenünnen [ë-e] határozószó, általános (elavult) mindünnen (kissé régies, választékos)
1. A beszélő v. az ismert szóban forgó személy felé minden irányból; mindenfelől. Mindenünnen özönlött a nép; mindenünnen jöttek a hírek. Jő Robogó… Jöttek utána Vas,… s mindünnen fürge huszárok. (Vörösmarty Mihály) Csapatok zörgése közeledett mindenünnen. (Gárdonyi Géza)
2. <Távolítást, távoltartást jelentő igék és kifejezések mellett:> minden szóban forgó v. elképzelhető helyről; mindenhonnan. Mindenünnen kidobták. Előtte lebegett édes anyja képe, Mint mikor hozzá ment búcsuvétel végett… Akkor is ki volt ő mindenünnen zárva, Nyughelyet nem adott senki éjszakára. (Arany János) Külön úton járt, kivonva magát mindenünnen. (Mikszáth Kálmán)
