mily
mily névmás, kérdő és vonatkozó (választékos, költői) (a tárgyragos alak köznyelvi)
I. kérdő (melléknévi) Milyen (I. 1, 1a, 2)? [Hozz egy újságot!] – Milyet hozzak? A fiú betoppan; szíve égő katlan… Mégis, mindamellett – mily isten csodája! – Egy zokszót sem ejt ki Toldi Györgyre szája. (Arany János)
II. kérdő (főnévi) -et, (-ek) [e, e] Milyen (II. főleg 2). Milyet ásított! Egyet ütött rá, de milyet!
III. kérdő (határozószóként) <Fokozásban, főleg felkiáltó mondatban:> mennyire (nagy mértékben, fokban). Még kér a nép, most adjatok neki; Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép, Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad? (Petőfi Sándor) Mily messze van én tőlem már az ég. Mily messze vannak már a csillagok… (Kosztolányi Dezső)
IV. vonatkozó (kötőszóként) (ritka) Amilyen, milyen (IV). Széchenyi a honszeretet miatt oly kínokat szenved, milyekkel Dante poklában alig találkozunk. (Kemény Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): amily; akármily; bármily; valamily.
