mezítlábas
mezítlábas [e] melléknév és főnév, (népies) mezítlábos
I. melléknév -an Mezítláb (1–2) levő, járó. Mezítlábas barát, gyerek. Az elhanyagolt, borzas kis Hamupipőke később is elhanyagolt, fésületlen, rongyos és mezítlábas maradt. (Ambrus Zoltán) Egy mezítlábas asszony caplatott az úton. (Gárdonyi Géza) Valami tó partjára szöktem ki és három kis fiúkölyket leltem, mezítlábost, ahogy kockáztak a kerek kavicsokkal. (Kaffka Margit)
II. főnév -t, -ok, -a
1. (ritka) Mezítlábas személy. Köszöntelek, dalok világa, téged! | Egy mezitlábas csarnokodba lép. (Reviczky Gyula) A kis… mezítlábasokban ott szunnyad elnyomva… [a] Szabadító. (Juhász Gyula)
2. (sport) <Tekejátékban> a tekegolyóval végzett olyan dobás, amely nem éri a kidobó hely előtt levő deszkát, hanem, magán a pályán kezd gördülni a bábok felé. A végén a német mezítlábost is dobott [kuglizásban]. (Petelei István)
